Pötréte horgásztó

Pötréte Önkormányzati Horgászegyesület

A pötrétei horgásztó története


A tavak az 1970-es évek közepéig tartó tőzeg és mésziszaptermelés következtében jöttek létre. A területek szivattyúzásának megszűnése után a kialakult bányagödröket a magas talajvízszint gyorsan feltöltötte. A gödrök eláradása után kialakult nádasokban partszéli ingoványokban otthonra leltek a vízimadarak. A vízimadaraknak köszönhetően gyorsan kialakult az a természetes (tőzegvizekre jellemző ) halállomány, amit az egyesület azóta is igyekszik megtartani.

A felső tó, az egyes (I-es, másnéven Pontyos-tó), inkább nádasos, lapos, széles, nyíltabb vizekkel, medencékkel, öblökkel, és köztük szűk csatornákkal, résekkel.

A kettesen (II-es, Csukás-tó) ha, lehet, még nagyobb dzsumbuj uralkodik. Ez az alsó tó némileg zártabb, bokrosabb, zegzugosabb, és persze jelentősen nagyobb is.

A fogott halak 70 százaléka ponty, 20 százaléka csuka!

Míg az I-es tó intenzív telepítés és horgászat alatt áll, például nincs pontytilalom, addig a kettes tavon a betartott fajlagos tiltás mellett további, elsősorban telepítési korlátozással próbálja az egyesület a halfaj összetételt a jelenlegi állapotban megőrizni.

Mindkét tó fő fehérhal-állománya a vöröszsárnyú keszeg, bodorka, karikakeszeg. Ezek populációja olyan szaporodóképes állomány, mely biztosítja a ragadozóhalak táplálékát és szórakozási lehetőséget nyújt a horgászoknak. Telepítésük nem szükséges.

1994. évben megalakult a Pötrétei Horgászegyesület tudatos telepítésekkel elkezdte a tó halállományának növelését és a halfauna szélesítését, elsősorban a kedvenc horgászhal, a ponty betelepítésével. A horgászegyesület jelenlegi és jövőbeni célja is egyaránt a tavak eredeti őshonos fajainak mennyiségi megtartása illetve növelése, valamint a fajösszetétel egyensúlyának kialakítása. A halgazdálkodás és a halfauna szempontjából külön választják az I.-es és II-es tavat.

 

A települést a XIII. század közepétől említik írásos források, először 1269-ben találkozunk vele, Petréte alakban. A név keletkezése bizonytalan, nem kizárt a szláv eredeztetés sem. 

Első említésekor IV. Béla hat ekealja földet adott cserébe Csák orvászi ispánnak a zalai vár petrétei és bezzegdi birtokaiból. 1572-ben a birtok a veszprémi püspökséghez tartozott. 

A török többször felégette, 1666-ban pusztaként, 1690-ben puszta faluként említik, birtokosa ekkor Turupolly Péter volt. 1699-ben 9 adózóról és 2 lakott jobbágytelekről beszélnek a források. 1715-ben a lakosság száma folyamatosan növekedett. A 18. századra a lakosság lélekszáma elérte a 230 főt. A népesség lélekszáma csökkent, a települést az elöregedés veszélye fenyegette egészen az elmúlt évtizedekig, de a folyamat, köszönhetően a faluban működő vállalkozásoknak, mostanra megállt. 

 A település közútjai 1993-ban felújításra kerültek, mindenhol szilárd burkolat van. A községben az egyik oldalon járda kiépítése is megtörtént. A vezetékes ivóvízrendszer 1989-ben került átadásra. A folyékony és szilárd kommunális hulladékgyűjtés is megoldott. A településen lakó emberek főként földműveléssel és állattartással foglalkoztak. A megélhetésüket ez biztosította. Az 1900-as évek elejére már az iparos társadalom is kezdett kialakulni.

 A település határában 1970-től tőzegbányászat folyik. A Pápai Talajerő gazdálkodási vállalat - a Bioland Kft, jogelődje-és a Délság-a Hidroterra Kft. jogelődje - kezdte meg a tőzeg kitermelését, feldolgozását, csomagolását, melyet többek között virág- palánta- és lápfölként értékesítenek. 

1972-ben 50 millió forintos beruházással sertéstelep létesült, melyet ma a Backó Kft. üzemeltet. Pötréte működő vállalkozásai, az idegenforgalom megjelenése, az adott lehetőségek kihasználása biztosítják a község fejlődését, előrelépését.

 Az 1970-es évek végéig önálló sportegyesület működött a településen, mely 1980-ban egyesült Felsőrajkkal. 1994-ben horgászegyesület alakult, amely jelenleg is tevékenykedik, taglétszáma százharminc fő. Az egyesület nem sokkal a megalakulása után tudatos telepítésekkel elkezdte a tó halállományának növelését és a halfauna szélesítését, elsősorban a kedvenc horgászhal, a ponty és csuka betelepítésével azzal a nemtitkolt céllal, hogy a délnyugat-magyarországi horgászvizek közül kiemelkedő fogási lehetőséget kínáljon.